- Bemegyünk, mielőtt még ennyi hely sem lesz? - kérdezem Zelotól, aki bizonytalanul bólint. Veszek egy mély levegőt, majd miután megkocogtatom a fülke ajtaját, be is nyitok. - Sziasztok, van szabad hely? - kérdezem összeszedve minden bátorságomat. A fiúk felemelik fejüket, s kicsit feltűnően, de végigmérnek engem.
- Persze, üljetek csak le - mondja a fekete, felzselézett hajú fiú, akinek helyes arca van. - Jungkook, tedd odébb a táskádat - szól egy másik fekete hajú fiúnak, aki engedelmesen leteszi lába közé hátizsákját.
- Köszönjünk - hajolok meg feléjük gyorsan, majd belépve a fülkébe leülök az egyik oldalra. Zelo is bejön, s mikor meglátják a fiúk haját, kicsit elkerekednek szemeik. Zelo ügyet sem vet rájuk, lehuppan velem szembe.
- Segítek feltenni a táskáitokat - áll föl mellőlem egy kicsit barnább bőrű, barna hajú és bő trikót viselő fiú. A másik két fiún egyszerű fekete póló van, rajta valami mintával
Először az én táskámat dobja fel a tartóra, majd Zeloét is a másik oldalra. Kicsit elrendezgeti a táskákat, hogy ha el is indulunk se essenek a fejünkre, majd visszahuppan az ülésre.
- Ti csibék vagytok? - kérdezi a felzselézett hajú fiú, mire mindketten értelmesen nézünk rá. Csibék?! Miért lennénk csibék?
- Mi így hívjuk a gólyákat - magyarázza a mellettem ülő fiú.
- Azok, de miért pont csibék? - kérdezi Zelo. Ez egy jó kérdés.
- Miért ne? - vonja meg vállait a kérdező fiú. - Amúgy a nevem Jung Hoseok - mutatkozik be, majd a másik fekete hajú fiú felé bök. - Ő Jeon Jeong Guk, vagy Jungkook, ő pedig...
- Egyedül is megy - szakítja félbe fintorogva a barna hajú fiút őt. - A nevem Park Jimin - mondja.
- Az én nevem Choi Jung Hong, de Zelonak hív mindenki - mutatkozik be a rózsaszínhajú fiú. A fiúk lepacsiznak vele, majd felém fordulnak.
- És te, tündérke? - kérdezi somolyogva Hoseok. Elpirulok, de aztán lenyelem zavaromat.
- Tabitha Park és nem vagyok tündérke - válaszolom. A fiúk összemosolyognak.
- Akartok pókerezni? - kérdezi Jimin.
- Ahha - bólint rá az ajánlatra Zelo, s közelebb ül a fiúkhoz.
- Én nem tudok - válaszolom. Úgy néznek rám, mintha ufó lennék, ami kicsit zavar. Miért kötelező, hogy az ember tudjon pókerezni?
- Meg akarsz tanulni? - töri meg döbbenetüket Jimin. Megrázom fejem.
- Ez a fiúk játéka, engem nem érdekel - mondom. Továbbra is érdekesen néznek rám, mire halkan fújtatva elfordítom fejem. Emiatt most miért kell hülyének nézni? Játszanak, ha annyira akarnak, de engem tényleg nem érdekel. Az alapokat egyszer már megtanultam bátyámtól és a haverjaitól, annyi nekem bőven elég.
A fiúk belekezdenek a játékba, természetesen tét nélkül. Nem sokkal később a vonat elindul. Fejem nekidöntöm a fülke falának, s lábaimat pedig nekitámasztom a szemközti ülésnek. A folyosóra beszűrődik a hangzavar. Ki tudom venni, hogy ismerősök és barátok köszöntik egymást, vagy éppen kiabálva próbálják megtudni, hogy hol még szabad hely. Mivel nem tudom, hogy mit csinálhatnék, karomat fejemhez teszem, hogy párnának használjam és becsukom szemeim. Kicsit zavar, hogy egyedüli lány vagyok itt, de legalább van helyem. Valószínűleg lehetne rosszabb is.
Hangos csattanással vágódik ki az ajtó, mire felkapom fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése