12. rész

Szobánk a 4-es épület 4-es szobája. Sunny azt mondta, azért ez, mert könnyű megjegyezni és örülni fogunk, hogy távol vagyunk a focipályától, illetve a stúdiótól, ahol szinte minden éjjel diszkó lesz. A lányok nagyon jó társaságnak bizonyulnak. Nem fecsegnek össze-vissza és feleslegesen, de sokat mesélnek mind magukról, mind a suliról. Valószínűleg azért, mert furcsa kicsit a helyzet, hogy egy idegen lány lesz a szobatársuk. Bevallom, eleinte kicsit nekem is furcsa volt, de nagyon aranyosak és kedvesek, úgyhogy rájöttem, hogy jól jártam.

Miután eltelt a következő gyűlésig szabadidőnek adott egy óra, elindulunk vissza a focipálya felé. A lányok néha elmondják, hogy ki kicsoda, akit éppen látunk. A lelátónál elbúcsúzom tőlük, hisz ők a középső lelátón ülnek. Leindulok a hozzám legközelebbi lelátóhoz, ahol sikerül megpillantanom Zelot, aki vidáman ingeteg és mutogat, hogy van mellette hely. Mosolyogva kapaszkodok fel a lelátóra és huppanok le a fiú mellé.

- Sikerült szobatársat találni? - kérdezi vidáman. Feltűnik, hogy most maszk helyett egy sál van a nyakában.

- Ahha, kettő tizenegyedikes megkérdezte, hogy lennék-e velük, mert volt még egy szabad ágyuk - válaszolom mosolyogva.

- Mondtam, hogy nem lesz nehéz - jegyzi meg egy hang lentről. Zelo előrébb hajol, hogy láthassa ki az, míg én csak lepillantok magam mellé. Jimin áll a lelátó mellett, kezeivel a korlátba kapaszkodva. Vigyorogva néz ránk. - Megint ideülhetek? - kérdezi, mire bólintok. Kicsit beljebb húzom lábaimat, hogy jobban elférjen, ő pedig leülve a lelátó szélére megint lábamnak dől. - Te kikkel vagy Zelo? - érdeklődik, s fejét a fiú felé fordítja.

- Himchanékkal. Ismered őket?

- Ők a nyuszis banda, nem? - kérdez vissza Jimin, s megereszt egy vigyort, hogy jelezze, nem sértésnek szánta.

- Nyuszis? - kérdezek közbe értetlenül. Jimin bólint, választ pedig Zelo ad.

- Mindegyikünknek van egy nyuszis maszkja, hogy nehezebben ismerjenek fel. Meséltem, hogy mivel töltjük a nyarat - pillant rám, én pedig bólintok. - Szóval ezért vagyunk mi a nyuszis banda.

- Értem - mondom elgondolkodva. Vajon a bandanévnek van köze Himchan nyuszi arcának? Megkérdezni már nem tudom, mert a focipálya közepére kisétül Geun Suk, kezében mikrofonnal.

- Örülök, hogy visszataláltatok, de szerintem még nincs itt mindenki. Szóval kérünk szépen egy gyűléshívót. - A fiú a stúdió felé fordul, miközben kikapcsolja a mikrofont. A stúdió ablakában megjelenik egy hüvelykujját feltartó kéz, s nem sokkal később már szól is a zene a nagy hangszórókból. Míg az egyperces szám megy, addig Geun Suk visszasétál a középső lelátóhoz, de nem ül vissza, csak leguggolva beszélgetni kezd.

Néhányan futva érkeznek, de van, aki vizes hajjal és bikiniben jön elő a fürdőből. Mire lemegy a szám úgy tűnik, hogy tényleg mindenki itt van. Ahogy leáll a zene, a 12-es fiú visszasétál középre.

- Remek. Most, hogy mindenki itt van, el is kezdhetnénk! A mostani gyűlésre ugyebár csak egy napirendi pont van, ez pedig a csapatbeosztás! … Hatásszünet... - A fiú elmosolyodik, néhányan pedig felnevetnek. - És akkor nem is húznám tovább a szót! - jelenti ki, majd farmerja hátsó zsebéből előszed egy alaposan meggyűrt papírt. Néhányan mondhatnak valamit neki, mert ő elneveti magát. - Jól van na - mondja vigyorogva. Ráérősen kihajtogatja a lapot, majd megköszörüli torkát. Azt veszem észre, hogy izgatott vagyok. A mellettem ülő Zelonak mintha rugó lenne cipőjében, jár a lába. - Na szóval. Most már tényleg elkezdem, mert ugyebár még feladatunk is van mára! Úgy sikerült elosztani az emberkéket, hogy hét csapat lett. És mivel szeretjük a kihívásokat, minden csapatnak más a tagszáma. Vannak, akik többen vannak, vannak, akik kevesebben. A későbbi napokon és feladatokban lesz olyan, amikor az a jobb, ha sokan vagytok, de lehet, hogy hátrányotok lesz. Szóval így egy kicsit izgalmasabb lesz, legalábbis reméljük. Minden csapat pontokat fog gyűjteni, amelyet a tanárok osztogatnak majd a feladatok végrehajtásáért vagy másért. Hogy mi mindenért lehet pontot kapni, azt majd este, ha aktuális lesz. Vannak úgynevezett különleges pontok is, erről is majd később fogok csacsogni nektek, most csak legyen elég annyi, hogy gyorsan is lehet pontokat szerezni és nagyjából akármiért. Bizonyos keretek között. De mindegy, ez csak ízelítő a gólyáknak, meg szeretem húzni az időt! - A fiú megint felnevet, s megvakargatja tarkóját. - De mielőtt lelőnétek és elvennék tőlem a mikrofont, elkezdem mondani a csapatokat. Minden csapat kapott egy számot, ez azért lesz fontos, mert a feladatokat is ebben a sorrendben fogjátok megcsinálni. Ezeket a számokat nagyrészt véletlenszerűen osztottuk ki. - Jimin halkan felnevet, de mikor lehajolok hozzá, hogy megkérdezzem, min mulat, csak megrázza fejét és közli, hogy majd később elmondja. Visszaegyenesedek, s újra a fiúra figyelek. - A csapatban egyaránt lesznek gólyák meg nagyobbak is, valamint mivel idén tökéletesen kijött a végzősök száma, minden csapat kap maga mellé egy úgynevezett segítőt. Igazán hasznosak lesznek, főleg hogyha a két csapatvezető nem tud majd dönteni. És témánál vagyunk. Minden csapatnak két vezetője van nagyrészt fiúk, de vannak persze hölgyek is! Úgy fogjuk csinálni, hogy mondom a csapat számát és a vezetőket, ők kijönnek, utána pedig elkezdem sorolni a csapat tagjainak nevét. Mikor mindenki kijött, a vezetők eldöntik, hogy a gyűlés után hol találkoznak és hol fogják megbeszélni a feladatot. Apropó, a feladatot is most fogjátok megkapni, ha minden igaz, máris éééérkezik! - A fiú oldalra fordítja fejét. Egy tanárnő sétál ki mellé, kezében néhány borítékkal. Mintha tesitanárként lett volna bemutatva, de a nevére már nem emlékszem. - Köszönöm a segítséget! - mosolyog rá a nőre. - És akkor kezdenénk is!

11. rész

- Csak egy konkrét emberre kérdezhetsz rá, valamint el kell árulnod, hogy miért akarod tudni! - Vigyorogva néz rám, majd fejét is nekidönti a fának. Hogy miért?

- Nem akarok csupa ismeretlennel lenni. Nem akarok egyedül maradni. Titeket legalább már ismerlek valamennyire és nekem már az is segítség, ha olyannal vagyok együtt, akinek legalább a nevét tudom. Valahogy... Attól egy kicsit jobban biztonságban érzem magam, hogy valaki tudja a nevemet. Így már egy fokkal kevésbé vagyok számára ismeretlen. Igazából, talán nem is tudom - zavartan elhallgatok. Valószínűleg nevetséges vagyok. Egy kis lány, aki fél egyedül lenni. El se kellett volna jönnöm, hisz magamtól tényleg nem szeretek ismerkedni.

Jimin megmozdul, s ellökve magát a fától, megfogja karjaimat és szemeimbe néz.

- Ez egy gólyatábor. Nem leszel egyedül, ne aggódj! - nyugtat meg, én pedig aprót bólintok. - Kit szeretnél tudni? - kérdezi, s elengedi karjaimat. Tenyere nyomán kicsit mintha melegebbnek érezném sajátomat, de valószínűleg csak beleképzelem. De kiről is szeretném tudni? Zelo? Geun Suk? Nem...

- Téged - motyogom. Elnézek oldalra, hogy ne kelljen látnom döbbent arcát. Igazából nem is tudom, miért őt kérdeztem végül. Valószínűleg azért, mert kicsit úgy érzem, mintha törődne velem.

- Ez most egy kicsit meglepett, de jól is esett - vallja be a fiú némileg zavartan. - Én leszek a csapatvezetőd - mondja végül. - Egyébként, fogadd meg Sukkie tanácsát. Senki nem harap. Élvezzed a tábort! - biztat a fiú, mire rákapom tekintetem. Bátorító mosollyal néz rám, majd néhány mozdulattal megborzolja hajam. Most valahogy mégse tud zavarni. Örülök, hogy vele leszek egy csapatban. Nagyon.

- Jimin! Ugyanaz, mint a tavalyi! - kiáltja a fiúnak Hoseok, majd meg is érkezik mellénk, arcán hatalmas vigyorral. - Hát ti? Mit pusmogtok itt elkülönülve? - érdeklődik. Jimin arcán átfut egy fintor.

- Menj, szerezz magadnak szobatársat, hidd el, hamar meglesz. Csak ne félj! - mondja nekem Jimin, megint mosolyogva. - Ha bármi van, 5-ös ház, 3-as szoba - teszi még hozzá, majd Hoseok nyakát átkarolva húzza magával, mielőtt még be találna szólni egy újabbat.

Mosolyogva nézek utánunk, s úgy érzem, hogy máris van egy barátom. Hajam igazgatva sétálok vissza a focipályára, ahol elszórtan van néhány gólya, akik ijedten pislognak a másikra. Mély levegőt veszek, s már elindulnék egyikük felé, egy alacsonyabb, barna hajú lány felé, amikor két barnásszőke hajú lány toppan elém. Javítok, mindketten szőkék, de mosolyukból ítélve nem a beképzelt fajtából vannak.

- Szia! Bocsi, hogy így letámadunk, de van már szobatársad? - kérdezi egyikük.

- Sziasztok. Még nincsen - válaszolom kicsit megszeppenve. Hogy jött nekik, hogy pont én?

- És lenne kedved velünk lenni? - kérdezi a másik lány, akinek kicsit kerekebb arca van, s aranyos gödröcskék az arcán.

- Igen, persze! - felelem, s igyekszem elmosolyodni. Meglepően könnyen sikerül.

- Szuper! - csapják össze tenyereiket. - Az én nevem Taeyeon, ő pedig Sunny. Eléggé hátul lesz a szobánk, de hidd el, jó lesz! - mondja a kicsit komolyabbnak tűnő lány.

- Csöndesebb legalább biztosan! Téged hogy hívnak? - kérdezi a Sunnyként bemutatott lány.

- Tabitha Park, de simán csak Tabby!

- Nos, Tabby, akkor elmegyünk megkeresni a táskákat? Aztán a szobánkat.

- Aha, persze! - egyezek bele mosolyogva. Ahogy elindulunk az ebédlő elé lepakolt táskák felé, mintha meglátnék egy szélesen mosolygó Jimint az egyik háznál. Boldogan viszonzom mosolyát. Igaza van a fiúnak. Élveznem kell ezt a tábort, hisz azért vagyok itt, hogy magam mögött tudjam hagyni egy kicsit múltamat. Ráadásul tényleg mindenki kedves és barátságos.

10. rész

Fekete, kicsit hosszabb haja van, s nekem úgy tűnik, hogy kicsit lazán és kócosan, de arca mellől haja hátra van zselézve. Vagy lakkozva. Szemei pedig mintha ki lennének húzva. Ahogy végignézek a fiúk, csak egy dolog jut eszembe: szabadság. Bő, néhol szakadt farmert visel, hozzá fehér trikót. Nyakában és kezein több ékszer is van. Gyűrűk, bőr karkötők, medálos nyakláncok. Arca kicsit komisznak tűnik, de ahogy mosolyogva végignéz rajtunk, megváltozik arca és egy helyes srácé lesz.

- A nevem Jang Geun Suk, 12-es vagyok és ha aktívak vagytok, akkor elég sokat fogunk találkozni. Úgyhogy hajrá, mert szeretek barátokat szerezni. Hogy hogyan hívhattok, azt majd a kártyámról megtudhatjátok - röviden felnevet. - Szóval. Azért jöttem ki, mert van néhány dolog, amit tudniuk kell a kicsiknek... Akarom mondani gólyáknak! A középső lelátó nem az ő helyük. Ez még a tizedikesere is vonatkozik! A lényeg az, hogy ide 10-től fölfelé ülhettek csak, hogy nekünk nagyobbaknak is legyen valami kis elit dolgunk. A másik mondanivalóm azok a szabályok, hogy miket szabad és miket nem a tábor ideje alatt! Ezekre nagyon figyeljetek oda. A tanárok is ezt teszik, úgyhogy tényleg. Szóval. A tábor területén tilos rágyújtani, de inkább nálad se legyen cigi. Ha valakinél mégis van, nálam leadhatja és a tábor végén visszakaphatja. Vagyis majd meglátjuk. Alkoholt úgyszintén tilos fogyasztani és birtokolni. Öhm... A lefekvés ideje nincs megszabva, a lényeg az, hogy itt legyetek a reggeli gyűlésen. Valamint az, hogy este tíz után tilos az ellenkező nemű házban tartózkodni. Arra hátrébb lesznek a lány házak, míg a fiúké nagyrészt az, amit mögöttem láttok. Ellenőrzések lesznek, hogy mindenki a helyén legyen, akarom mondani a saját házában. Azt gondolom mondanom se kell, hogy a tábort elhagyni nem lehet, vagy ha mégis, akkor az azt jelenti, hogy bizony ki vagy rúgva. Szóval ne csináljatok semmi hüly... rosszaságot! - javítja ki magát a fiú megint, tarkóját megvakargatva. Néhányan felnevetnek, mire a fiú vigyorogva lepisszegi őket. Aztán fejéhez kap. - Azt remélem mondanom se kell, hogy a tudatmodosító szerek is rajta vannak a tiltólistán! Azt hiszem, ennyi lenne belőlem, ha valami lesz még vagy változik, akkor jövök! Így utoljára, de mégis kiemelve üdvözlöm kedves kis gólyáinkat és remélem, hogy emlékezetes táborotok lesz velünk! Mi igyekezni fogunk, tőletek pedig csak annyit kérünk, hogy ne legyetek zárkózottak! Senki sem harap túl nagyot, úgyhogy nincs mitől félnetek! - Szavait követően taps hangzik be, s néhányan még fütyülnek is a fiúnak. Ő ezt nevetve fogadja, majd néhány szót váltva az igazgatóval, vissza adja neki a mikrofont. Ahogy visszaindul a középső lelátó felé, vigyorogva mond valamit ismerőseinek. Úgy tűnik, nagyon népszerű fiú. mondjuk, nem is csodálom. Olyannak tűnik, akivel akárki el tud lenni. És rokonszenves. Na, meg helyes is.

Ahogy az igazgató kezd megint beszélni, kicsit elkalandoznak gondolataim. Azon jár az eszem, hogy egyrészt: kivel fogok egy szobába lenni, másrészt leendő csapatomon. Örülnék neki, hogy azok közül, akiket ismerek, legalább egy valaki velem lenne. Meg... Geun Suk-nak is örülnék. Valahogy... megfogott benne valami és szeretném őt megismerni. De elsősorban azt remélem, hogy tényleg valaki ismerőssel leszek egy csapatban. Zeloval, vagy Jiminékkel... Erről jut eszembe. A fiú azt mondta, ők már tudják, hogy lesznek a csapatok. Talán elárulja. Vagy nem. Egy próbát mindenesetre meg fog érni, de megvárom, míg elkezdődik a szobabeosztás.

Arra kapom fel fejem, hogy mozgolódás támad. Valószínűleg befejezték a beszédet és elkezdődik a beosztás. Jimin könnyedén leugrik a lelátóról, majd segít nekem átmászni a korlát alatt és lekecmeregni a földre. Mosolyogva néz rám.

- Kérdezhetek valamit? - kérdezem a fiútól, aki érdeklődve néz rám.

- Csak nyugodtan - mondja. Én viszont nem nagyon akarom, hogy meghallják. Véletlenül se akarom bajba sodorni ezzel a kérdésemmel. Jimin láthat valamit arcomon, mert karomat megfogva kiterel a tömegből a lelátók mögé. Hátát nekidönti a fának, s karjait összefonva mellkasa előtt néz rám somolyogva.

- Arra vagy kíváncsi, hogy kivel lesz egy csoportba. Igaz? - kérdezi mindet tudó arccal.

- Honnan...? - lepődök meg. A fiú csak vállat von, de aztán válaszol is.

- Tavaly én is megkérdeztem Namjoon-tól, hogy vele leszek-e egy csoportban, aztán azt is, hogy a többiek közül kivel. Szóval innen.

- És elárulod? - kérdezem ajkam beharapva. Legalább megérti, ez egy jó jel.

- Egy feltétellel! - emeli fel ujját szórakozottan, s játékosan megfenyeget vele.

9. rész

Hirtelen egy erős lökést érzek derekamnál, mire feljajdulva oldalra kapom fejem. Jimin áll a lelátó mellett, s bocsánatkérően néz rám.

- Ne haragudj, megcsúsztam - kér bocsánatot.

- Semmi baj - motyogom, s visszafordulok a férfi felé. Ő már javában beszél, s csodálkozom is, hogy eddig semmi sincs meg belőle. Jimin lehuppan Jongup mögé és lábam mellé, én pedig készségesen odébb teszem őket, hogy több helye legyen. A fiú felmosolyog rám, s elhelyezkedik.

- Neked dőlhetek? - kérdezi, mire bólintok, ő pedig nekidől lábaimnak.

A kint álló férfi bemutatja nekünk a tanárokat, akiket mind megtapsolunk, majd a focipálya végénél álló házra mutat, aminek a tetőterénél megjelenik erre egy félig felnyírt hajú fiú és ki integet nekünk. Mellette felbukkan egy lány is, aki szintúgy köszön nekünk. A bemutatás alapján a fiú neve Junhyung és a stúdióban dolgozik, a lány pedig Hara és az asszisztense.

- Én a barátnője is - súgja meg nekem Himchan.

A bemutatás folytatódik. Előkerül egy magas, trikót viselő fiú, aki Seven néven mutatkozik be nekünk. Ő a diákelnök és idén fog végezni. A fiú nekiáll magyarázni nekünk, hogy mi merre van, hol tudunk segítséget kérni, orvosi ellátást, hol van a büfé, a medence, megtudjuk, hogy a stúdió épületének aljában vannak a zuhanyzók, de minden háznál van vizesblokk is. Utána a mai programra terelődik a szó. Megtudjuk, hogy előbb a szobabeosztást fogjuk megcsinálni, utána lesz egy egyórás szünet, utána pedig a csapatokba osztás lesz. A délutánra minden csapat fog egy feladatot kapni. Valamit elő kell majd adnunk. A témát meg fogjuk kapni, valamint kapunk szavakat, kifejezéseket és tárgyakat, amiket bele kell építenünk majd az előadásba. Este megvacsorázunk a legnagyobb épületben, ami a stúdiótól jobbra van, aztán kapunk még egy órát, hogy lefixáljuk az előadást, aztán esti gyűlés. Seven kérésére a stúdiós fiú bejátszik egy nagyjából egy perces számot. Ez lesz a gyűléshívó, mint azt megtudjuk. Ha ezt meghalljuk, akkor ideje lesz már sietnünk a gyűlésre. A fiú elmondja azt is, hogy mindenki kapni fog egy cédulát, amit majd mindig hordanunk kell (látható helyen) és amin a nevünk lesz. Seven elárulta azt is, hogy ha nincs rajtunk a névkártya, annak következményei lesznek. Hogy mifélék, azt csak a körülöttem lévő nagyobbak nevetéseiből gondolhatom. Nem túl biztató. 

A fiú kérdőn fordul az igazgató felé, hogy kihagyott-e még valamit, majd mikor nem, meghajol felénk, aztán visszaadva a mikrofont a férfinek, visszaül helyére. Egy másik fiú viszont, egy szintén idősebbnek tűnő felváltja őt a “színpadon”.

8. rész

- Megvagy Zelo baby! Igazán köszönhettél volna a hyyungjaidnak! - mondja nevetve, s fél kézzel megborzolja szegény fiú haját.

- Ti mondtátok, hogy legyek el egyedül! - nyöszörgi a fiú, miközben igyekszik felegyenesedni. A barna hajú fiú nem száll le róla, aminek az lesz a vége, hogy Zelo kénytelen cipelni őt.

- Csak azt mondtuk, hogy ismerkedjél. Ahogy látom, ez sikerült - szólal meg egy másik hang. Másik oldalamon egy fekete hajú fiú sétál. Kicsit furi, de helyes arca van. Hasonlít egy nyuszira. - Az én nevem Kim Himchan, te pedig biztosan Tabitha vagy - mosolyog rám barátságosan.

- Igen, de inkább csak Tabby, azt jobban szeretem - viszonzom mosolyát.

- Ő meg a Channie-t szereti nagyon - röhög közbe a sétálni-lusta fiú, mire felé fordítom fejem. - Én Moon Jong Up vagyok, de ha gondolod, hívhatsz Cheetosnak, általában úgy szoktak - mutatkozik be. Kicsit azt érzem, mintha hiperaktív lenne. Egy picit. Himchan arról kérdez minket, hogy milyen volt a vonatút, megismertünk-e valakit. Felváltva meséljük el az izgalmas vonatozást, de én inkább hagyom Zelot beszélni. Ő megint kicsit hadar, amit mosolyogva hallgatok. Érzem azon, ahogy beszél, hogy szereti ezeket a srácokat.

Nagyon jó hangulatban a telt a kicsit hosszú és emelkedővel teli út, de élveztem így is. A fiúk remek társaságnak bizonyultak, s nagyon viccesek is voltak. Zelo egy idő után megunta, hogy cipelje hyungját, és nemes egyszerűséggel ledobta magáról. Jongup persze megkeregette, de nem sokkal később már megint négyen sétáltunk. Himchannal jól elvoltunk, a fiú mesélt egy csomó mindent magáról. megtudtam például, hogy néha szokott modellkedni, amit nem csodálok.

A táborhely bejáratánál két felnőtt állt, ők köszöntöttek minket mosolyogva és kívántak jó táborozást. Megköszöntük, s mikor távolabb értünk, Himchan megsúgta, hogy ők a konyhán dolgoznak. Az út mentén két oldalt kis házikók vannak, valószínűleg több kisebb szobával. Mindegyiknek fele falai és sötét fa díszítései vannak. A kikövezett út egy focipályához vezet, ami ott elágazik. Lehet egyenesen menni, illetve balra, amerre még több ház van. A másik oldalon egy kosárpálya van, körülötte néhány pad. A fiúkkal követjük a többieket a focipályára, ahonnan aztán felülünk a kicsit már réginek tűnő, de jó állapotban lévő lelátóra. Én a korlát mellett találok helyet, a többiek mellém mellém ülnek, illetve Jongup elém. Feltűnik, hogy a lábrész kicsit nagyobb, valószínűleg hogy ne egymás lábán kelljen ülni. A focipálya másik oldalán is van egy kisebb lelátó, oda mintha a tanárok ülnének. Legalábbis nekem úgy tűnik, Himchan pedig megerősíti, mikor rákérdezek.

Nézzük, ahogy szépen lassan megtelik a lelátó, s a focipálya két oldalát lezáró kerítés mögé is ülnek a fűbe vagy az útra. A szemközti oldalra is ülnek egy páran, nagyrészük napszemüvegben, mert odasüt a nap. Mikor egy őszes hajú, rövidnadrágot és fehér pólót viselő férfi sétál be középre kezében mikrofonnal, elhalkul a zsivaj és mindenki figyelni kezd. Nagyjából mindenki.

7. rész

Jimin már meg sem várja, míg megint nekiesik, hanem kioson a fülkéből, sietősen igyekezni kikerülgetni a folyosón ácsorgókat. Hoseok dühös kiáltással indul utána, táskáját maga mögött hagyva. Néhányan felsikítanak a folyosón. Tompa, ám annál hangosabb puffanásra leszünk figyelmesek. Aggódni kezdek, hogy ne essen bajuk a fiúknak. Bár az feltűnt, hogy legutóbbi összerezzenésük után se volt rajtuk sérülés. Talán majd most lesz, Hoseokból kiindulva inkább Jiminen. Jungkook megköszörüli torkát, majd Hoseok táskájának pántja után nyúl.

- Menjünk mi is. ha nem sietünk, cipelhetjük a táskákat - mondja. Bólintunk, s egyesével kisorolunk a folyosóra. Zelo hátizsákját igyekszem minél kisebb távolsággal követni. Nem akarok elveszni és egyedül maradni. Sikerül épségben lejutnunk a vonatról. Látom, hogy ahogy lelépek a vonatról, valami nagy elsuhan fölöttem. Tompa puffanás, s amint leérek látom, hogy mi történt. Jungkook nekivágta Hoseok táskáját a gazdájának. A fiú egy padon ül, ölében táskájával és vigyorogva masszírozza állát. Mellette a pad támláján Jimin ül, arcán széles vigyorral. Újfent nem látok rajtuk sérüléseket. Valószínűleg csak ilyen baráti-veszekedéseik vannak.

- Így kell bánni a hyungjaiddal, teeee? - kérdezi a fiútól. Kicsit összezavarodok, hogy most ki kinél idősebb. Mikor odasétálunk a két fiúhoz, ők vigyorogva kelnek fel.

- Ha nem haragudtok, nekik el kell tűnnünk egy rövid eligazításra - mondja Jimin, vállára téve táskáját. - Két teherautót keressetek és igyekezzetek, hogy a ti cuccotok is felkerüljön. Ha kell valami, nyugodtan keressetek meg minket - teszi hozzá. A fiúkkal lepacsiznak, én pedig egy biztató vállszorítást kapok és Hoseoktól egy sokatmondó vigyort. A két fiú egymással hülyülve indul el a másik irányba, ahol több idősebb gyerek is álldogál, mi pedig táskáink fogva indulunk el a többiek után. Most sikerül megkérdeznem Jungkook-tól, hogy ő hanyadikos. Legnagyobb döbbenetemre szintén gólya, mint mi. Én azt hittem, Jiminékkel egy idős. Meg ahogyan viselkedett is idősebbnek tippeltem. Bár ez lehet annak köszönhető, hogy Hoseokék gyerekesebbek voltak nála. Mindegy.

Átsétálunk a pályaudvar váróján, ahonnan az épület elé érünk. Két platós teherautó áll nem messze, szinte már telepakolva bőröndökkel és táskákkal. Suga és Jungkook elindul az egyik felé, minket viszont a másik felé terel a tömeg. Megadóan állunk be a másik autóhoz tartozó sorba. Mikor elérjük az autó hátulját, két fiúval találjuk szembe magunkat. Mindketten trikót viselnek és napszemüveget, hozzá halásznadrágot. Egyiküknek barna haja van, másiké vöröses.

- Újabb táskák! - sóhajtja a vöröses hajú, s rám villantva egy vigyort, elveszi tőlem enyémet. - Ugye meg fogod ismerni? - kérdezi, mire bólintok. - Hae! - szól a barna hajúhoz fordulva, aki a platón áll és éppen iszik. - Nekem is! - teszi fel az autóra táskámat a fiú, s kezét nyújtja az üvegért. Tétován állok odébb. Míg a vöröses hajú fiú iszik, addig a másik felkapva táskám elteszi valahova. Remélem, hogy tényleg meg fogom találni. Nem sokkal később Zelo táskája is felkerül az autóra, a két fiú pedig elterel minket a helyes irányba. A legtöbben már elindultak az úton, elől és hátrébb is néhány tanár megy, de páran még itt vannak. Egy kisebb csoporttal indulunk a többiek után mi is.

- Igazán felvihetnének minket kocsival - dünnyögi Zelo, miközben maszkját emelgeti, gondolom, hogy levegőt kapjon nyaka is.

- Miért nem veszed le? - kérdezem, miközben kibújok pulcsimból. Igen, képes voltam eddig pulcsiban döglődni. 

- Nem szeretem az államat - vallja be a fiú kicsit zavartan. Nem tudom, hogy vetkőzésem miatt, vagy az álla miatt van zavarban. Mielőtt megkérdezhetném, hogy miért nem szereti az állát, hirtelen előrebukik. Hátán egy vörösesbarna hajú fiú csimpaszkodik, arcán széles vigyorral.

6. rész

Nem tudom, mennyit aludhattam, de arra kelek, hogy valaki kezem paskolgatja, miközben szólongat.

- Kiscsibém, ébresztő! - kelteget a hang, én pedig felismerem benne Jimint. Álmosan nyitom ki szemeim, s morcos arccal nézek rá. A fiú elvigyorodik. Mikor fordulnék, hogy letegyem lábaim, feltűnik, hogy nincsenek előttem. Jimin ölében vannak, előre kinyújtva. Ezt hogy sikerült? A fiú láthatja, hogy valamit nem találok rendjén, mert megszólal. - Nem akartalak felkelteni és engem nem zavart.

Aprót bólintok, s elfordulva tőle leteszem lábaim a földre. A legtöbb csomag már az üléseken van, azon pedig a fiúk ülnek, ki-ki a sajátján. Jimin feláll, s leteszi helyére táskámat. Mikor leveszi sajátját, mintha döbbenten nézne rám. Aztán leesik, s gyorsan felülök táskámra, hogy helyemre tehesse sajátját.

- Amúgy hol vagyunk? - kérdezem, miközben kinézek az ablakon. Odakint csomó gyerek áll, táskákkal felkpakolva.

- Megérkeztünk - tudatja velem Hoseok, s elvigyorodik. Kezdek egy kicsit rosszat sejteni. A fiú túlságosan is ártatlan fejjel fordul Jimin felé. Végül nem tud semmit sem mondani vagy megjegyezni, mert Jungkook szól közbe.

- Inkább menjünk! - mondja, s vet egy viszonylag szigorú és fegyelmező pillantást a fiúra.

Hoseok meg tudja állni, hogy ne szóljon vissza a fiatalabb fiúnak. Egyesével elindulunk kifelé. Ahogy Hoseok elhalad előttem, hallom, hogy dünnyög valamit. “Várd csak meg, míg én leszek a csoportvezetőd.” Kezdem sajnálni Jungkookot. Aztán eszembe jut, hogy magamért is aggódhatok.

- Fiúk, ti már tudjátok, hogy ki melyik csapatban lesz? - kérdezem. Erre Zelo is felkapja fejét.

- Persze. Mi mindent tudunk - válaszolja Hoseok, s megereszt egy vigyort. - Ne félj, jó kezekbe fogsz kerülni! Bár így, hogy megismertelek, bánom, hogy cseréltem Taehyunggal - teszi hozzá, szélesen rám mosolyogva. Kicsit megnyugodok, hogy nem ő lesz a csoportvezetőm, de okosabb nem lettem.

- Dongsaeng! - pillant a fiúra válla fölött Jimin. Ezek szerint Hoseok fiatalabb, mint ő. - Mindent meg fognak tudni a maguk idejében! - mondja, s elvigyorodik. - Konkrétan csak pár óra!

- Alig várom! Végre irányíthatok egy kicsit! - lelkesedik fel Hoseok. Kezdem tényleg sajnálni leendő csapattársait vagy csapatát. Ahogy szavaiból ki tudom venni, ő is csoportvezető lesz.

- Miért, Suga nem enged az ágyban irányítani? Na, de dongsaeng. Ezt tanítottuk neked? - kérdezi szelíd vigyorral a fiútól, akinek tekintete lassan elsötétül, s szemei szikrákat kezdenek szórni.