Jimin már meg sem várja, míg megint nekiesik, hanem kioson a fülkéből, sietősen igyekezni kikerülgetni a folyosón ácsorgókat. Hoseok dühös kiáltással indul utána, táskáját maga mögött hagyva. Néhányan felsikítanak a folyosón. Tompa, ám annál hangosabb puffanásra leszünk figyelmesek. Aggódni kezdek, hogy ne essen bajuk a fiúknak. Bár az feltűnt, hogy legutóbbi összerezzenésük után se volt rajtuk sérülés. Talán majd most lesz, Hoseokból kiindulva inkább Jiminen. Jungkook megköszörüli torkát, majd Hoseok táskájának pántja után nyúl.
- Menjünk mi is. ha nem sietünk, cipelhetjük a táskákat - mondja. Bólintunk, s egyesével kisorolunk a folyosóra. Zelo hátizsákját igyekszem minél kisebb távolsággal követni. Nem akarok elveszni és egyedül maradni. Sikerül épségben lejutnunk a vonatról. Látom, hogy ahogy lelépek a vonatról, valami nagy elsuhan fölöttem. Tompa puffanás, s amint leérek látom, hogy mi történt. Jungkook nekivágta Hoseok táskáját a gazdájának. A fiú egy padon ül, ölében táskájával és vigyorogva masszírozza állát. Mellette a pad támláján Jimin ül, arcán széles vigyorral. Újfent nem látok rajtuk sérüléseket. Valószínűleg csak ilyen baráti-veszekedéseik vannak.
- Így kell bánni a hyungjaiddal, teeee? - kérdezi a fiútól. Kicsit összezavarodok, hogy most ki kinél idősebb. Mikor odasétálunk a két fiúhoz, ők vigyorogva kelnek fel.
- Ha nem haragudtok, nekik el kell tűnnünk egy rövid eligazításra - mondja Jimin, vállára téve táskáját. - Két teherautót keressetek és igyekezzetek, hogy a ti cuccotok is felkerüljön. Ha kell valami, nyugodtan keressetek meg minket - teszi hozzá. A fiúkkal lepacsiznak, én pedig egy biztató vállszorítást kapok és Hoseoktól egy sokatmondó vigyort. A két fiú egymással hülyülve indul el a másik irányba, ahol több idősebb gyerek is álldogál, mi pedig táskáink fogva indulunk el a többiek után. Most sikerül megkérdeznem Jungkook-tól, hogy ő hanyadikos. Legnagyobb döbbenetemre szintén gólya, mint mi. Én azt hittem, Jiminékkel egy idős. Meg ahogyan viselkedett is idősebbnek tippeltem. Bár ez lehet annak köszönhető, hogy Hoseokék gyerekesebbek voltak nála. Mindegy.
Átsétálunk a pályaudvar váróján, ahonnan az épület elé érünk. Két platós teherautó áll nem messze, szinte már telepakolva bőröndökkel és táskákkal. Suga és Jungkook elindul az egyik felé, minket viszont a másik felé terel a tömeg. Megadóan állunk be a másik autóhoz tartozó sorba. Mikor elérjük az autó hátulját, két fiúval találjuk szembe magunkat. Mindketten trikót viselnek és napszemüveget, hozzá halásznadrágot. Egyiküknek barna haja van, másiké vöröses.
- Újabb táskák! - sóhajtja a vöröses hajú, s rám villantva egy vigyort, elveszi tőlem enyémet. - Ugye meg fogod ismerni? - kérdezi, mire bólintok. - Hae! - szól a barna hajúhoz fordulva, aki a platón áll és éppen iszik. - Nekem is! - teszi fel az autóra táskámat a fiú, s kezét nyújtja az üvegért. Tétován állok odébb. Míg a vöröses hajú fiú iszik, addig a másik felkapva táskám elteszi valahova. Remélem, hogy tényleg meg fogom találni. Nem sokkal később Zelo táskája is felkerül az autóra, a két fiú pedig elterel minket a helyes irányba. A legtöbben már elindultak az úton, elől és hátrébb is néhány tanár megy, de páran még itt vannak. Egy kisebb csoporttal indulunk a többiek után mi is.
- Igazán felvihetnének minket kocsival - dünnyögi Zelo, miközben maszkját emelgeti, gondolom, hogy levegőt kapjon nyaka is.
- Miért nem veszed le? - kérdezem, miközben kibújok pulcsimból. Igen, képes voltam eddig pulcsiban döglődni.
- Nem szeretem az államat - vallja be a fiú kicsit zavartan. Nem tudom, hogy vetkőzésem miatt, vagy az álla miatt van zavarban. Mielőtt megkérdezhetném, hogy miért nem szereti az állát, hirtelen előrebukik. Hátán egy vörösesbarna hajú fiú csimpaszkodik, arcán széles vigyorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése